Metropolis

Szerző: Barkóczi Janka| Felviteli dátum: 2007. 01. 15. | Típus: Cikk, tanulmány | Témakör: A kortárs iráni film | Megjelent: Metropolis - 2006 / 3 - A kortárs iráni film

A „tükör-film” narratívái

Fikcionalitás és dokumentarizmus viszonya a kortárs iráni filmben

(A tanulmány teljes szövege a Metropolis 2006/3., a kortárs iráni filmet tárgyaló számában olvasható.)

„Markodba mohón csak hiú szelet szorítasz,

S minden, mi van itt: torz töredék, sorsod is az.

Gondold meg: ami létezik, világunkon nincs –

Fontold meg: mi nincs, világunkon létezik az.”

(Omar Khayyam)

A kortárs iráni film egyik legalapvetőbb vonása a különböző fikciós és dokumentarista elemek komplex alkalmazása. Az ország geopolitikai helyzete, az iszlám totalitárius világa, az erősen élő nemzeti hagyományok és a folyamatosan érkező idegen hatások bonyolult rendszere, a perzsa történelem döntő részében, de különösen a XX. században, az alkotói folyamatokat diffúz módon meghatározó mechanizmussá szervesült. A politikai és vallási kormányzat olykor korlátozó, olykor megengedő attitűdje nyomán hullámokban érkező, vagy helyben generálódó változatos erők az iráni film sajátos szerzőiségének egyéni szerkesztési és esztétikai fejlődést biztosítottak. Az 1960-as években felemelkedő kortárs iráni film az ezredforduló idejére, ambivalens módon, éppen a zaklatottság és megkötések közegében teremtett szigorúan letisztult formanyelvű, stabil gondolati struktúrákat képviselő új rendezőgenerációt. Abbas Kiarostami, Mohsen Makhmalbaf és követőik nem indirekt és elvont módon filmesítik meg kifejezetten összetett téziseiket, hanem a mindennapok precíz leírásával alakítják ki közérthető és mélyen humánus szimbolikájukat. A módszer, melyet követnek mindenképpen megköveteli a különböző dokumentarista technikák alapos ismeretét, hiszen csak ennek a képzettségnek birtokában hozhatják létre a történeteik szilárd keretét biztosító tárgyi világot, közeget és atmoszférát. Erre a szilárd keretre az iráni filmnek feltétlenül szüksége van, mert igénylik a térség archaikus narratívái, elsősorban pedig azoknak az európaitól igen erősen eltérő konfliktusrendszere és értékrendje...

Angol összefoglaló:

Janka Barkóczi: Narratives of Mirror Film

The author examines the relationship between fictionality and documentarism in contemporary Iranian film, and at the same time places this phenomenon into the large picture of Iran’s cultural history.

One of the most interesting features of contemporary Iranian film art rising in the 1960s is that it created clear language, stably structured pieces in a boiling historical background and under strict regulations. Most of the times, directors create their deeply humanistic symbolism with a precise narrative of everyday life.

This thesis outlines how the Islamic cultural traditions of history telling influences the relationship of fictionality and documentarism in the Middle-East’s literature, as well as in visual art, giving at the same time a historical overview of these phenomena.

The second part of the study presents the effects of culture and art historical phenomena on Iranian films. The author examines the connection between documentarism and fictionality on two levels. On one hand, he shows how all this influences the stories told in the film separating three types of stories presenting them through film examples. On the other hand, he examines how documentarist style features appear in the works of contemporary Iranian directors.

In a separate sub chapter the study deals with the relationship between self-reflecting way of editing often present in Iranian films and documentarist features, and the relationship of contemporary Iranian film with realist film theories.

Kapcsolódó írások:

Bevezető a kortárs iráni filmről szóló összeállításhoz