Azokból a kortárs véleményekből kiindulva, melyek szerint az intermédia átlépi a hagyományos médiumok (festészet, fényképezés), illetve a kortárs médiumok (film, televízió, videó, számítógép és más hipermédiumok) határait, írásomban azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy az új technikai eszközök milyen változásokat idéznek elő a művészetekben. Azt szeretném megmutatni, hogy az analóg és a digitális média kölcsönhatásai a médiaművészetek új formáit hozzák létre. Példának okért, amikor különböző képfajták kerülnek kapcsolatba és keverednek egymással a festészet, a fotó, a film, a videó és a számítógépes animáció találkozási pontjain, a különálló elemek kölcsönhatásai megváltoztatják a kép egészéről alkotott fogalmainkat. Közelebbről a különféle médiumok elemeinek összeolvadásából származó transzformációs folyamatokkal foglalkozom. Az intermédia jellemzőit akkor érhetjük tetten, amikor bizonyos képfajtákban a statikus- és a mozgó képek elemeinek összekapcsolódásából egy harmadik képfajta jön létre. A film esetében például a kép akkor válik intermediálissá, amikor az intervallumra épülő filmes képalkotási folyamat digitális eszközökkel (pl. a graphic paint box) és a hipermédia (multidimenziós és minden-irányú, vagyis sokszorosan rétegzett) elemeivel kombinálódik. A létrejövő kevert képforma feltárhatja az analóg és a digitális képek közti átmeneteket és hasonlóságokat éppúgy, mint a köztük lévő szakadásokat és módosulásokat, különösen akkor, ha e kettő egy elektronikus kollázsban ötvöződik...