Szerző:
Sutton, Martin|
Felviteli dátum: 2008. 12. 19.
|
Típus: Cikk, tanulmány
|
Témakör: A filmmusical
|
Megjelent:
Metropolis - 2008 / 3 - A filmmusical
Jelentéssémák a musicalben
(A tanulmány teljes szövege a Metropolis 2008/3., a filmmusicalt tárgyaló számában olvasható.)
A „klasszikus” hollywoodi musical egy igen komoly ellentmondást állít elénk: az életerő, a szabadság és az optimizmus érzése mellé tiltást és elfojtást társít. Habár a Hét menyasszony hét fivérnek (Seven Brides for Seven Brothers, 1954) a személyes szabadság kirobbanó erejűre koreografált ünneplésével indul, végül egy fegyverrel kikényszerített házasságba torkollik. Ezek az ellentétes erők egyrészt a főhősökben és a dalbetétekben (szabadság), másrészt a konvencionális, az ellentétek elsimítására törekvő cselekményszervező stratégiákban (tiltás) jelennek meg. Ezt az ellentmondást fogjuk most górcső alá venni és megvizsgálni.
A cselekmény és a dalbetétek kapcsolatának tekintetében alapvetően kétféle musicalt különböztethetünk meg. Vannak olyanok, ahol a kettő egyértelműen elkülönül egymástól (ilyenek Busby Berkeley revüfilmjei), és vannak olyanok, melyek megpróbálják betömködni a hasadékot, és a dalbetéteket a cselekmény „természetes” részeként tálalják (ilyen az MGM-nél az 1940-es és 1950-es években készült, valamint a legtöbb azóta forgatott musical). Jelen esetben ez utóbbival foglalkozunk, ami – annak ellenére, hogy a dalbetéteket alapvető szerkezeti szinten a cselekménybe illeszti – érzékelteti a kétféle stilisztikai mód közötti izgalmas feszültséget...
Kapcsolódó írások:
Az amerikai musical mint kétfókuszú narratíva
|