A tanulmány az idő, emlékezés és felejtés motívumait vizsgálja Wong Kar-wai életművében, és segítségükkel bemutatja, hogy e művek hogyan tematizálják a kortárs Hongkong társadalmi és kulturális jelenségeit. Hongkong sajátos történelmi határhelyzete, mely a Kínához való visszacsatolásával összefüggésben alakult ki, a művészetben is érezteti hatását. Wong filmjei ebből a szempontból azért különösen érdekesek, mert a rendező anélkül, hogy direkten politizálna, éppen a címben foglalt fogalmak sokrétű és reflexív használatával kommentálja ezt a társadalmi traumát. Valamennyi filmjében szembetűnő motívum az idő: az órák képének állandó ismétlődése alapvető motívum, hőseit megszállottan foglalkoztatják a dátumok, időpontok, valamint rendszerint sajátos viszonyban állnak az emlékezettel. Vannak figurák, akik szinte kényszeresen emlékeznek, mások pedig betegesen feledékenyek.
A tanulmány sorra veszi Wong filmjeit, hogy részletesen bemutassa, miképpen jelenik meg az idő fogalma tematikusan, illetve a film cselekményszervezésében. Ebből a szempontból Wong filmjei nagy különbségeket mutatnak, hiszen bár az idő állandóan téma, a cselekményvezetés ritkán tér el a kronologikus rendtől. Amiért mégis kihívást jelent lineáris narrációjú filmjeinek nyomon követése, az egyrészt a vágás zaklatott ritmusnak és a vizuális effekteknek, másrészt annak a következménye, hogy ez a ritmus az emlékező/felejtő hősök pszichologikumának van alárendelve.
A dolgozat a filmek elemzésén keresztül kimutatja, hogy az idő és emlékezés motívumainak állandó visszatérése elsősorban az identitásalkotás problémájával áll kapcsolatban. Az identitásképző törekvés nemcsak az egyes filmek szerkezetében és a szereplők történetében ragadható meg, hanem az életmű átfogó struktúrájában is. Wong az állandó ismétlések, újra felbukkanó nevek, helyek és szereplők hálózatából sajátos hálót sző, mely az egymásra következő filmek számára értelmezési keretet teremt - a kétséges honkongi identitás bizonytalan kulturális kerete helyett, világsikerű wongi identitást.
