„Látványosság, látványos képek; grandiózus lépték, pazar kiállítás és – remélhetőleg – nagyvásznas audiovizuális élmény: akárhogyan is határozzuk meg a blockbuster fogalmát, a fenti jellemzők gyakran vonzerejének lényegét jelentették, az 1910-es évek korai olasz történelmi eposzaitól egészen a kortárs, digitális vizuális effektusokkal telezsúfolt orgiákig. A „rongyrázó” látványosság nem minden kasszasikernek bizonyuló film jellemzője, alapvető elem azonban, ha a blockbuster fogalmát a csillagászati költségvetés, illetve a gyártás és/vagy forgalmazás oldaláról közelítjük meg. A látványos blockbuster-filmek bemutatóját gyakran a megszokott mozis kerékvágásból kiemelkedő „eseményként” pozicionálják – még akkor is, ha ez az „eseményképzés” maga egyre inkább rutinjellegűvé válik, és egyre kevésbé áll mögötte ténylegesen újat mutató, rendkívüli alkotás; jól láthatjuk ezt a kortárs Hollywoodban, ahol az adott év produkciós menetrendjét a jó előre megtervezett és „beágyazott” blockbuster-várományosok köré építik. Ezeknek a filmeknek a vonzereje jórészt pontosan az általuk nyújtott, a rivális filmekkel és médiumokkal összehasonlítva különleges és nagyszabású audiovizuális élményben rejlik. Ha a blockbustert a „látványosság” oldaláról definiáljuk (olyan más attribútumokkal együtt, mint játékidő és költségvetés), inkább viszonylagos, mintsem abszolút fogalommal állunk szemben.”
