A tanulmány, miután az önreflexiót mint a műalkotás poétikai önanalizálását és a fikcionalitás megtörését értelmezi, megkísérli bemutatni a Godard-életmű – az önreflexió alkalmazása szempontjából – legfontosabb állomásait. A kindulópontot az önreflexiós eljárásokkal felépített ellen-film fogalom szolgáltatja.
A szerző Godardnál lényegi vonásnak tartja a deleuze-i „szabad függő látomás” [free indirect vision] fogalmának segítségével kifejtett, a filmjeiben állandóan jelen lévő önreflexív struktúrát és a filmek középpontjába állított absztrakt kategóriákat. Az önreflexió különböző eljárásaival Godard képes átértelmezni a film fontos jellemzőit: a műfajtól indulva, a narratív egység megkérdőjelezésén keresztül a reprezentáció kérdéséhez jut el. Ezért Godard úgynevezett „késői filmjeit” a tanulmány a videó-korszakban kidolgozott új kép-valóság viszony tükrében értelmezi, aminek következményeként kitér e korszak tematizált önreflexiós eljárásaira.
A tanulmány szerzője Godard önreflexiós technikáit elidegenítő vagy dekonstrukciós eljárás helyett, elsősorban újradefiniálási lehetőségnek tekinti.
