Anti-western az amerikai határvidékekről

A nézői elvárások megkérdőjelezése


Szerző: Kende Sára

Kelly Reichardt a First Cow (Az első tehén) című alkotása Jon Raymond The Half Life című regényének adaptációja, mely Jon Raymond és Kelly Reichardt közösen írt forgatókönyve alapján készült 2019-ben. A film főszereplője, Cookie tehetséges szakács, aki törtető prémvadászok egy csoportjával próbál boldogulni a még domesztikálatlan amerikai nyugaton, majd találkozik King Lu-val, a szökevény kínai emigránssal, akivel hamar szoros barátságot kötnek és egy furcsa, titkos üzleti vállalkozásba kezdenek. Már a regény közegét is a westernfilmek klasszikus, gyakori terepe, az 1820-as évek Oregonja jelenti, amely észak-nyugati irányban az akkor ismert és lakott Amerika határvidékét jelentette. Ennek a közegnek a jellegzetes szereplői itt is központi jelentőségűek: az átutazóban, tehát átmeneti élethelyzetekben tengődő aranyásók, telepesek, kalandorok és prémvadászok visszatérő figurák az ábrázolt korszakban és térségben. A történet világos tér- és időbeli elhelyezése már az expozícióban megtörténik, ami rögtön klasszikus western-sémák és az ehhez kapcsolódó nézői elvárások automatikus bekapcsolását eredményezhetné, ha nem Kelly Reichardt filmjét látnánk épp. Már a film első jeleneteiben sor kerül a westernhez kapcsolódó általánosítások és nézői tapasztalatok megkérdőjelezésére, ami következetesen végigvonul a történeten a közegábrázolás, a karakterrajzok, a társas kapcsolatok, a célok, az ideálok és a motivációk megjelenítésének tekintetében. Dolgozatomban ezt az aspektust fogom főként hangsúlyozni és megvizsgálom, milyen módokon kérdőjelezi meg Reichardt a néző alapvető műfaji ismereteit és berögződéseit a western műfajával kapcsolatban, majd amellett is érvelek, hogy így egy jellegzetesen anti-westernfilmet hoz létre.

Már a film kezdete előtt mottóként megjelenő William Blake idézet („The bird a nest, the spider a web, man friendship.”) is sejteti, hogy az emberi kapcsolatok lesznek a film fókuszpontjában. Az idézet magyarul annyit tesz, hogy míg a fészek jelenti a madár otthonát és a háló a pókét, addig ezt az meleget, kényelmet és biztonságot adó közeget az ember számára a barátság teremti meg, egységben a természettel (ugyanakkor elemeinek való folyamatos kitettségben, törékenységgel jellemzi ezt az otthont). A barátság lesz tehát a kulcs, ami megtartó és életadó erőt jelent majd a vadonban túlélésért küzdő főszereplők számára. A túlélés kulcsa maga lesz a barátság, az egymásra hagyatkozás és a kölcsönösséget feltételező baráti kötelék. Ugyanakkor a választott idézet kapcsolatba hozza az egyik legemberibb kapcsolati formát a természettel és a világgal való harmóniával, ami egyben a remény és valamiféle „civilizáltság” fokmérőjévé is válik később a film folyamán.

A 4:3-as képarány használata szintén hamar felhívja rá a figyelmet: a szélesvásznú cinemascope formátumot gyakran használó 1950-es évekbeli westernekkel ellentétben egy sokkal realisztikusabb, nyersebb hatást kíván elérni a közegábrázolásban Reichardt, amiben a monumentális tájképek, összetett és mozgalmas akciójelenetek megmutatására alkalmas szélesvászon helyett a hétköznapi, emberi gesztusok és a máskor jelentéktelenként ábrázolt részletek realisztikussága, sőt, a rendező filmográfiájában gyakran, így itt is megfigyelhető hiperrealisztikussága sokkal fontosabb az akció hangsúlyozásánál. A realisztikusság fontossága és az akció jelentéktelensége már a film kezdetekor további hangsúlyt kap azáltal, hogy jelen idejű keretezést kap a történet: egy kutyasétáltató a jelenben belebotlik a főszereplők végső nyughelyébe az oregoni tájban. Ennek hatására mintha egyfajta, a posztkoloniális elmélet értelmében vett „Másikként[1] mint objektumként képződnének meg Cookie és King Lu karakterei. Az objektum ebben az esetben a két főhős, akik sorsának kifutását ezzel már előre jelzi és lezártként vetíti előre a film: a fehér és nem fehér telepes, civilizáció peremén tengődő férfiak, akiknek nem sikerült a kitörés a társadalom perifériájáról.

A First Cow esetében érdemes egymással összefüggésben vizsgálni a film slow cinema, anti-western és neo-neorealista jellegét. Általánosan jellemzi a filmet a statikus beállítások következetes használata, ami gyakran extra hosszú snittekben nyilvánul meg. Ez a 4:3-as képaránnyal együtt egy konzisztens megfigyelői pozícióba helyezi a nézőt, majd ezt tovább erősíti a film egészére jellemző kevés jelentős és látványos akció elhelyezése a cselekményben. Szinte tapinthatóvá válik a film slow cinema jellege ezektől a technikai jellegzetességektől, ami a nézői élmény létrehozásakor megmutatja, hogy Reichardt a film minden szintjén a klasszikusan mozgalmas és cselekményközpontú hollywoodi film és főként a klasszikus western „maszkulin tradíciója[2] ellenében alkot. Ahogy a 2010-ben készült Meek’s Cutoff című filmjében is, úgy itt is fontosabb a vad amerikai határvidékek közegében való túlélés, mint a western műfajában konzisztensen központi motivációként és társadalmi értékként megjelenő hősiesség. Egy olyan közegben, ahol a túlélés a karakterek fő mozgatóereje, nem meglepő, hogy nem az akció kicsúcsosodásának pillanatai fontosak – ezek helyett Reichardt slow cinema jegyeket viselő filmjének jelenetei hosszan kitartottak, melyben a kamera olyan, apró részleteket pásztáz, amiket a nyugati néző többnyire nem szokott észrevenni. Ezek a hétköznapi részletek és tevékenységek hangnemükben messze nem lennének alapvetően figyelemfelkeltők, de fontos részleteket nyújtanak a realisztikus közeg- és jellemábrázoláshoz.[3]

A fent sorolt dramaturgiai, karakter- és közegábrázolási eszközök és a slow cinemára jellemző szerkesztési attitűd hatására létrejön egy különös fúzióban egyfajta neo-neorealista jelleg és ábrázolásmód, ami látványosan ellentétben áll a western mindenkori formáival a látvány- és díszletelemek hiperrealisztikussága, valamint a világítás szinte teljes hiánya mellett a majdnem kizárólagosan természetes fényforrások használatával, ami csak növeli a hiperrealisztikus hatást a természetes beszédszerű dialógusok és naturalista színészi játék közepette.

Egységben a természettel

Külön tárgyalandó kategóriaként emelném ki a hangkulissza és hangkeverés fontosságát és összetettségét, ami a fenti fúziós neo-neorealista és slow cinema jelleget tovább erősíti. A lágy és máskor jelentéktelen természeti neszek a kevert hangban bár nem tolakodóan, de könnyen észrevehetően előtérbe kerülnek az egyébként is ritkás dialógusok közben. A hangkulissza részletessége és újszerű fókusza a környezet zajai irányában összetett hatást ér el: érzékiséget és haptikus jelleget kap a buja természeti közeg, amellyel tovább fokozódik a közegábrázolás általában is megfigyelhető realisztikussága. A madárdal az időtlenség érzetét kelti, amely a történet időtlenségére is reflektál, amiben a megjelenített emberi sorsok változatlanságát is kiemeli, miközben ez az idősíkok közötti váltás eszköze is a film jelenéből az 1820-as évek Oregonja között, átkötve a főszereplők földi maradványainak, majd Cookie lábainak és avarban kutató kezeinek képeit. A zene megjelenése sem tolakodó ebben az érintetlennek tűnő tájban: megjelenésével utal a főszereplője természettel való harmóniában létezésére, miközben egy nyugodt, szinte idilli és érintetlen táj képzetét erősíti. Kiemelt jelentősége van a csendnek is egy ilyen, szinte érintetlen közegben, ahol a természet csendje (és zajai) vannak túlsúlyban a dialógusokkal szemben. Maga az első emberi szó is csak a film tizedik percében hangzik el.

A természet ábrázolása az erre használt eszközök sokaságán keresztül fejti ki hatásait és jelentéseit. A film egészére jellemző a talajközeli, textúrákat közelről mutató beállítások és az alsó gépállások gyakori használata, így a nézői tekintet végig közel marad a földhöz, leggyakrabban Cookie jelenetei közben, intimitást és szimpátiát teremtve, és fenntartva közte és a néző között. Olyan érzésünk van ezektől a talajközeli alsó gépállásoktól és szűk képkivágatoktól, mintha végig az élelem után állandóan éberen kutató telepesek nézőpontjából látnánk a világot.

Az ábrázolt természeti környezet mint a cselekmény közege a szereplők kiszolgáltatottságát erősíti. Egy ironikus mondatban jelzi az egyik prémvadász: „This is a land of abundance, Mr. Figowitz![4]. A természetbe vetett, boldogulni próbáló férfiaknak végső soron adott a lehetőség, hogy a gazdag, buja, termékeny környezetükből megszerezzék a túléléshez szükséges javakat, de ezek megszerzése folyamatos küzdelmet jelent a legelemibb szükségletek kielégítéséért is. Ebben az értelemben a vadon kegyetlenségét emeli ki Reichardt, ami látványos kontrasztban van Cookie találékonyságával és emberségével ebben az idilli, mégis kegyetlen természeti közegben. A rendező Cookie példájával érzékelteti, hogy az egyén szintjén mégis lehetséges harmóniában élni a természettel. A férfi még a címbéli tehén titokban történő megfejése, a tejlopás közepette is tisztelettel bánik az állattal, jelezve a harmonikus, tiszteletteljes viszonyát a természettel: eleinte csak kevés tejet fej belőle, valamint emberként, tisztelettel bánik és beszél az állattal. A természettel való harmonikus létezés megtörése nem véletlenül épp akkor történik, amikor felbukkannak King Lu sugallatára a titkos vállalkozásban a nagyravágyás és a merész nyereségvágy, a növekedni és gazdagodni vágyás motivációi.

Karakterábrázolás tekintetében a film tizedik percében egyfajta sűrített expozíciót láthatunk. Már ekkor kirajzolódik Cookie, a jámbor pék karaktere. Először (és teljes alakjánál jóval gyakrabban) láthatjuk lábait és avarban kereső, gyengéd kezeit, miközben a non-diegetikus zene jellegében is lágyan festi alá a karakter bemutatását. Egy fontos momentum összefoglalja már ekkor azt a humánumot és azt az alázatos hozzáállást a természethez és a világhoz, amit Cookie a film során végig mutat: a hátára fordult, tehetetlen szalamandra felfordításával önzetlenül segít az állaton, helyreállítva – ha kicsiben is – a természet rendjét (lásd az első képen). Cookie jellemének szelídsége később is éles kontrasztban áll a többi szereplővel. Például a kizárólag a saját hasznukat előtérbe helyező, gyakran szinte elállatiasodott, barbár utazókhoz képest. Később ez a szelídség még szembetűnőbbé válik a film kevés akciójeleneteinek egyikében, a kocsmai verekedés közepette. Itt is inkább a magára hagyott, védtelen kisbabára kéretlenül is vigyázó Cookie-val tart a kamera, minthogy az erőszakos összecsapást követné.

„The bird a nest, the spider a web, man friendship.”

A két főszereplő, Cookie és King Lu kapcsolatának jellemzésében már találkozásukkor humorforrást jelent a kontraszt Lu beszédessége és Cookie csendessége között. Mikor újra találkoznak a kocsmában, ugyanez a humorral teli megértés érződik kettejük között; mintha eleve újra találkoznia kellett volna a két, környezetéből kiemelkedően humánus, társadalmi szempontból perifériára szorult férfinak. King Lu jellemén túl kínai származása miatt is a társadalmi rend legalján található idegen, akit eleve menekülés közben ismerünk meg. A két magányos utazó között rögtön szimpátia, majd hamar barátság szövődik. Ez a barátság ugyanakkor több szempontból újraértelmezi a vadnyugathoz kötődő faji és nemi sztereotípiákat. Viszonyukban gyakorlatilag teljes természetességgel mosódnak el a feminin és maszkulin közötti határok, ami tovább erősíti az egész film anti-western jellegét. Ebben a zord, túlélésközpontú világban a férfiaknak magukról vagy egymásról kell gondoskodniuk, szinte teljes mértékben nők nélkül, akik elláthatnák a hagyományosan feminin háztáji feladatokat egy hagyományos közösségben. Itt ezek a kategóriák nem számítanak: a hagyományosan női feladatokat, szerepeket a legnagyobb természetességgel és könnyedséggel látja el a két férfi. Mikor viszonyuk szorosabb barátsággá válik, egymásról gondoskodnak, miközben több szerepet töltenek be egymás életében: egyszerre barátok, társak, üzlettársak és egymás testi-lelki segítői.

Jellegzetes pillanatban sűríti össze ennek a viszonynak és benne a két autonóm karakternek a leírását Reichardt: a film egyik jelenetében Cookie rögtön tevékenykedni kezd King Lu kunyhójában, mintha már rég ide tartozna. A feminin és maszkulin közötti határok elmosódásának további jegyei között az első szembetűnő Cookie foglalkozása: pékként a prémvadászok között eleve meghatározza a helyét a férfias szakmák perifériáján. Ennek értékét csak barátja, King Lu ismeri fel, és teszi majd boldogulásuk kulcsává Cookie képességeit. A két férfi később mindvégig megosztja egymással legbensőbb vágyait, álmait jövőjükkel kapcsolatban, miközben egyik sem fél a másik véleményétől. Közös túlélésük és egy jobb életminőség lehetősége számukra egymástól függ, így egymásra támaszkodnak és közös jövőt terveznek (küzdve a magányosság ellen is).

Cookie és King Lu kapcsolata áll ugyan a film nagy részének fókuszában, ugyanakkor az őket körülvevő mikrotársadalom jellege Fort Tilikumban fontos hátteret biztosít a korántsem hétköznapi barátságnak. A közösség – melyet csak a leglazább kötelékek tartanak össze, hiszen sokan csak átutazóban, ideiglenesen élnek itt – ősi, időtlen jelleget mutat, a nyugati civilizációs vívmányok csak kezdetlegesen vannak jelen. Az ősi jelleget erősíti a közösség alapvető működésmódját meghatározó cserekereskedelem, ami minden szolgáltatás alapja. Maguk a szereplők, az erőd lakói is pontosan látják: ezt a helyet még nem érintette meg a történelem, a civilizáció és az intézményesülés olyan foka, ami a korabeli Amerika keleti partvidékén már virágzott. Történelem előtti hely ez szinte, ahol az átmenetiség közepette időtlenség uralkodik: mindenki túlélése közvetlenül függ a saját ügyességétől és két keze munkájától. A társadalmi hierarchia létezése az erődön belül tovább erősíti az időtlen jelleget, mivel világosan elválnak a belső társadalmi központ és periféria szereplői. Cookie és King Lu minden értelemben a közösség perifériájához tartoznak. Itt a kocsma a fő találkozóhely és információforrás, ahol a gyökértelen, átutazóban lévő férfiak összegyűlhetnek. Zord, maszkulin világ ez, ahol a nők csak háttérszereplőkként jelennek meg, fizikai munkát végző őslakosok képében. Itt csak a két főszereplő jelleme képviseli az ellenpontot.

Az időtlen, ősi jelleg mellett fontos elem a mindenkori amerikai álom megjelenése egyfajta furcsa, protokapitalista közegben, ahol a találékonyság és a kreativitás azok az alapértékek és leghasznosabb tulajdonságok, melyek a minél gyorsabb boldoguláshoz vezetnek. Cookie-ék vállalkozása is ennek a megnyilvánulása. Ahogy a protokapitalista közösség működési alapelvei is rámutatnak, az újdonság iránti kereslet növekedésére a két főszereplőnek a kínálat növelésével kell reagálnia. Ugyanakkor épp ez az egyre többre vágyás lesz az a momentum, ami Cookie és King Lu bukásához fog vezetni, kifejezve egyfajta fogyasztói társadalomkritikát.

Tovább erősíti a film közegének ősi, időtlen és parabolisztikus jellegét a biblikus szimbólumok használata, amik a dramaturgia szintjén is fontosak. Reichardt más filmjeiben is központi jelentőségű a vándorlás motívuma – legyenek a vándorok épp férfiak, családok vagy magányos utazók. Ahogy a Meek’s Cutoff esetében is, itt is valamiféle üdvözülés és egy vágyott paradicsomi állapot felé törekszenek a vándorok, bár küzdelmük a mindennapi túlélésért és boldogulásért könnyen eltéríthetné a főszereplőket távoli, de közösen talán elérhető céljaiktól. Egy másik fontos bibliai szimbólum a „szent” tehén érkezése. Ezzel megtörténik a szinte érintetlen természeti tájba a domesztikált kelet betörése. A nemes vérvonalú tehén érkezését kíváncsian figyelik a helyi őslakosok, de azonnal észlelhető, hogy idegen elem a tájban, ami később a fogyasztás, emberi nagyravágyás kétes idolja lesz, majd végül a főhősök bukásához vezet.

Kifordított frontier-romantika

A First Cow anti-western jellegét alapvetően meghatározza a Turner-féle frontier-elmélethez[5] való furcsa, kifordított viszonya. A frontier-elmélet alapját F. J. Turner 1893-as előadása, A határvidék jelentősége az amerikai történelemben jelentette, melynek célja volt szemléltetni, mennyiben számítanak egyedinek az amerikai határvidékek, azaz a nyugat, illetve a vadnyugat jellegzetességei, amik az itt élők erős öntudatát felépítették. Az amerikai demokrácia és az „amerikai jellem” kialakulására elsősorban nem az európai államok normái, hanem a nyugaton a telepesek saját maguk által kialakított önálló kultúrája hatott legerősebben (majd később ez hatott vissza keletre, illetve az egész ország nemzeti öntudatára). A nyugat felé előrenyomuló, maszkulin és hősies telepes a vadonban gyakorlatilag addig ismeretlen helyzetekbe került, ahol már nem tudta hatékonyan használni a keletről hozott tapasztalatait, így létszükségletté vált az európai civilizációs vívmányoktól való megszabadulás, illetve azok felülírása.[6] Az így létrejött új civilizációban az embert nem a társadalmi rangja, hanem a tettei határozzák meg. Jellegzetes amerikai identitásformáló tulajdonságok, amelyek a nyugati határvidékeken alakultak ki például az újítási hajlam, az erőforrások pazarlása, általános optimizmus, munkamánia, a hagyományok el- és megvetése és a magaskultúra iránti érdektelenség. A nyugat a frontier-elmélet értelmében egyfajta biztonsági szelepként szolgált, amennyiben a szegény társadalmi rétegeknek lehetőséget jelentett, hogy ide vándorolhassanak és szerencsét próbálhassanak egy olyan közegben, ahol a társadalmi rang helyett a tettek számítanak.

Kelly Reichardt filmje a Turner-féle frontier-elmélet újraértelmezését nyújtja. Közege, az 1820-as évek Oregonja ugyanúgy a korszak jellegzetes szereplőit vonultatja fel: aranyásók, telepesek, kalandorok és prémvadászok terepe ez, de alapvető különbségek figyelhetők meg itt a klasszikus westernek szellemiségét és férfiideálját meghatározó frontier-romantikához képest. Alapvető különbséget jelent a klasszikus westernekhez képest, hogy a hősiesség helyett a túlélés az alapvető motivációja minden szereplőknek a természetnek való teljes kiszolgáltatottság közepette. A túlélésért folytatott harcban előtérbe kerül a realitás az ideálok helyett, míg a hősiesség, siker, meggazdagodás lehetősége mind háttérbe szorulnak és távoli álomként lebegnek csak a szereplők előtt. Tovább erősíti a film anti-western jellegét a telepesek harmonikusnak tűnő együttélése az őslakosokkal. A westernek nagy részével ellentétben békésen élnek egymás mellett Fort Tilikum telepeseivel. Itt úgy tűnik, nincsenek társadalmi különbségek a fehér emberrel, mivel mindenki a saját keze munkájából és cserekereskedelemből él. A menekülés közben kiszolgáltatott Cookie és King Lu túlélése is az őslakosok jóindulatától függ. Bár látványos ellentétben áll mindezzel a látszólagos egyenlőséggel, hogy európai szempontból domesztikált, nyugati öltözékben, szolgaként dolgoznak az erőd fehér főnökének házában.

A kitörésre, jobb boldogulásra, és így egyfajta megváltásra vágyó szereplők végső célja, a siker és az amerikai álom beteljesülése távoli cél marad. Ebben a közegben szinte teljesen elhomályosulnak a magasztos célok és a valamikori boldogulás reménye a hétköznapi túlélésért folytatott harc közepette. A haladás és a nyugat felé történő előretörés helyett a stagnálás állapota jellemzi Fort Tilikum és lakói életét. Az egy helyben való stagnálás és természetbe vetettség közepette ez mégis gyökértelenséget jelent: itt mindenki átutazóban van, ahonnan csak tovább menni vágynak a szereplők és felfelé haladni valamiféle képzeletbeli társadalmi ranglétrán, így konzerválva a frontier-elmélet ellenében a már eleve létező társadalmi hierarchiákat. Ez a statikusság eleve jellemző Reichardt közegábrázolására a természet és az interakciók mozdulatlan, hosszan kitartott, finom részleteket pásztázó megmutatásával, létrehozva ezzel egy olyan hiperrealisztikus hatást, melyben az akciók csak mellékesek az élet hétköznapi részleteihez képest. A szereplők kiszolgáltatottsága tovább fokozza a film világának valószerűségét, melyből kiemelkedik a két, perifériára szorult férfi barátsága, éles kontrasztban állva a zord, maszkulin környezetükkel, felvértezve azt humánummal és gyengédséggel. Ők is az amerikai álom beteljesítéséért küzdenek, támaszkodva találékonyságukra, kreativitásukra és főként egymásra, de épp a többre vágyás lesz bukásuk eredője, ezáltal sugallva egyfajta fogyasztói társadalomkritikát és a westernfilmekre gyakran jellemző reményteli frontier-romantika megkérdőjelezését. A nyugati határvidékek mitikussága helyett egy „tapintható valóságba” kerül a néző, mely rétegeinek összehangolásával a rendező egy jellegzetesen anti-westernt hoz létre, így bátran és következetesen konfrontálódik a western műfajával kapcsolatos nézői elvárásokkal.  

(A dolgozat az ELTE BTK Filmtudomány Tanszékén a Női szerzői életművek című kurzus keretében született a 2022-es tanév őszi félévében. Kurzusvezető: Dr. Vincze Teréz)


[1] Stam, Robert – Spence, Louise: Kolonializmus, rasszizmus, reprezentáció. Metropolis 9 (2005) no. 2. pp. 12-26.


[2] Blanco-Herrero, David – Rodríguez-Contreras, Laura – Gutiérrez-San-Miguel, Begoña: New forms of masculinity in Western films: The end of the Marlboro Man? Communication & Society 34 (2021) no. 2. pp. 1-14.


[3] Kollin, Susan: Uncertain Wests: Kelly Reichardt, Settler Sensibilities, and the Challenges of Feminist Filmmaking. Zeitschrift für Anglistik und Amerikanistik 68 (2020) no. 1. pp. 7-20.


[4] Az idézet magyarul: Ez a bőség földje, Mr. Figowitz!


[5] Buscombe, Edward: A western. In: Nowell-Smith, Geoffrey (ed.): Oxford Filmenciklopédia. Budapest: Glória, 1998. pp. 294-303.


[6] Hahner, Péter: Hatlövetű történelem. Western: legendák és tények. Filmvilág (2004) no. 5. pp. 30-37.



Impresszum


Szerkesztőbizottság: Bíró Yvette / Gelencsér Gábor / Hirsch Tibor / Kovács András Bálint • Szerkesztik: Margitházi Beja / Vajdovich Györgyi / Varga Balázs / Vincze Teréz
Felelős szerkesztő: Vajdovich Györgyi Szerkesztőségi munkatárs: Jordán Helén A weboldal Magazin rovatát szerkeszti: Milojev-Ferkó Zsanett

E-mail: metropolis [kukac] metropolis.org.hu • Tel.: 06-20-4832523 (Jordán Helén)Metropolis a facebook-on: www.facebook.com/pages/Metropolis/99554613940

Terjesztés: Holczer Miklós • Tel.: 06-30-932-8899 • e-mail: emholczer [kukac] gmail.com
Előfizetés: Előfizetés ára egy évre (4 szám): 4000 Ft (postai kézbesítéssel: 6500 Ft). Előfizetési szándékát a metropolis [kukac] metropolis.org.hu e-mailcímen jelezze!

Kiadja: Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány (KDKKA) • 1082 Bp., Horváth Mihály tér 16. • Felelős kiadó: Varga Balázs • Számlaszámunk: OTP 11742001-20034845 ISSN 1416-8154 (Nyomtatott) ISSN 1417-3751 (Online)

A Metropolis megjelenését támogatja: NKA (Nemzeti Kulturális Alap), Petőfi Kulturális Ügynökség, ELTE Folyóiratfejlesztési Alap, olvasóink 1%-os felajánlásaikkal

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

PHPSESSID
PHP belső használatára. Session azonosító, csak a böngésző bezárásáig él.

gtc_lang
Az oldal megjelenési nyelve. Az oldalon ez mindig HU értékű. Az adminisztrációs rendszer használja. 1 hónapos lejáratú.

gtc_gdpr
GDPR elfogadási állapot, 3 hónapos lejárat.

GTC_ENTITY_user
Regisztrált felhasználóknak: ha be vagy jelentkezve hosszú távra, akkor ez egy egyedi azonosítót tartalmaz, amivel a felhasználó minden böngészőmegnyitáskor (vagy session lejáratkor) visszajelentkeztethető. Ezen az oldalon nincs regisztráció.

Az oldal nem használ semmiféle speciális, felhasználók bármilyen adatát érintő sütit, csak olyat, ami az oldal működéséhez szükséges, ezekben személyes adatot nem tárolunk.

Amennyiben a jövőben mégis használnánk marketing célú sütiket, annak listája itt lesz olvasható, és a "Marketing cookie-k" bepipálásával fogadható majd el.