Szerző: Rigó Karolina Rita
A munka ünnepén Pálfi György filmrendező végignézett a főleg egyetemistákból álló közönségen és megkérdezte, hogy ez az esemény kötelező-e. Többen felnevettek erre, ugyanis az igazság az, hogy hatalmas érdeklődés övezte az immáron második alkalommal megrendezett ELTE Szemlét, amelyet teltházas vetítések, nem mindennapi szakmai programok és közösséget összekovácsoló jelleg jellemzett.
Az ELTE Szemle Tóth Anna Júlia és Kristóf Álmos ötletéből virágzott ki, és az ő szervezésükben jött létre 2024-ben és 2025-ben. Az önerőből létrehozott rendezvény kitűzött célja, hogy az ELTE Filmtudomány Tanszékén készülő filmek bemutatásához és megtekintéséhez egy bárki számára elérhető platformot nyújtson. Tehát három szakról lehetett nevezni a hallgatóknak: BA szabad bölcsészet filmtörténet és filmelmélet specializációról, BA mozgókép (MoHa) és MA filmtudomány szakról. Az előző év nagy sikerének köszönhetően a főszervezők úgy döntöttek, hogy idén is megvalósítják a tanszék saját filmfesztiválját, ismét esélyt adva arra, hogy a hallgatók láthassák egymás filmjeit, valamint a nagyközönség is betekintést kaphasson az ELTE-s filmek világába.
Idén április 29-től május 2-ig tartott a fesztivál. Ebben az évben több, mint 100 film érkezett be szervezőkhöz, amelyből 13 órányi válogatást állítottak össze 13 blokkba. A zsűri, amelynek idei tagjai Csuja László, Dér Asia, Pálos Gergely, Sós Bálint Dániel és Stork Natasa voltak, a versenyprogramban vetített filmek közül állított össze egy BEST OF válogatást, amelyet a fesztivál utolsó napján a Puskin mozi Metropolis termében vetítettek le.
A Ráday utcán sétálva már távolról látni lehetett a Stúdió K előtt ácsorgó fiatalokat, akik egy-egy vetítés között élvezték a jó időt és egymás társaságát. Családias légkör, ismerős arcok és mosolygó barátok fogadták az érkezőket nap mint nap. Az ELTE Szemle egyértelműen egy olyan jó hangulatú teret tudott biztosítani, ahol a filmeket szerető hallgatók találkozni, ismerkedni tudtak egymással a Filmtudomány Tanszék három különböző szakáról. Az első napokban a hallgatói filmek vetítésein és sokféle szakmai programokon vehettek részt ingyenesen a látogatók. Ezt követte a teltházas kerekasztal-beszélgetés, mely során a zsűri kihirdette a BEST OF listát képező öt filmet. A BEST OF válogatásba bekerült a Ne nézz a Napba (Kisházy Eszter), a Hazug disznók az álmok is (Kékes Kiara), a Mobil Kisállat Hamvasztás (Kapás Tibor Albert), a Mélyen megvetett ágy (Taraczky Mila) és a Majdnem (Zseni Márton) című alkotások. Másnap, az ELTE Szemle saját majálisa során a Bölcsészkar campusán található Treffort Kertben lehetőség volt játszani, tarot kártya olvasást kapni, és megkóstolni Ferenczi Gábor és Pálos György tanár urak által készített paprikás krumplit. Ugyanezen a helyszínen volt a BEST OF vetítés után az afterparty, amelyről egyértelműen kijelenthető, hogy közösségépítő jelleggel bírt.
Fotó: Rözge BoriszA különféle szakmai programok egy, az egyetemi termektől független tanulási lehetőséget nyújtottak az érdeklődők számára. Ezek kötetlen, jó hangulatú előadások és beszélgetések voltak, amelyek más-más perspektívákból adtak rálátást a filmiparra. Az első nap a Canon Magyarország szakmai előadásaiban az alacsony költségvetésű, korlátozott erőforrású filmkészítéshez való kamera, illetve optika választásról kaphattak információkat a hallgatók. Emellett a Nemzeti Filmarchívum workshopján olyan 19. századi, mozgásillúziót keltő eszközökkel találkozhattak, mint fenakisztoszkóp, zoetróp és praxinoszkóp – az utóbbihoz saját, 35 mm-es filmszalagról levetíthető animációt is készíthettek a résztvevők. A következő nap egy intimitáskoordinátor, Veszelák Bori tartott workshopot a nemzetközileg is viszonylag újnak számító szakmáról, amely határozottan fontos rendezők és színészek számára. Pálfi György rendező és Ruttkay Zsófia forgatókönyvíró-dramaturg mesterkurzust tartottak a Nem vagyok a barátod (Pálfi György, 2009) című, improvizációs módszerrel készült filmjükről, bepillantást adva a kis költségvetésű, amatőr szereplőkkel készült alkotás kulisszatitkaiba, amelyet úgy forgattak, hogy maguk sem tudták, mi fog történni a következő jelenetben. Ezután egy kerekasztal-beszélgetés folyt Kránicz Bencével, Lichter Péterrel és Nagy V. Gergővel a tanszéken is gyakran előkerülő dilemmáról, vagyis a filmkészítés és a filmelmélet, ezzel együtt a kreatív alkotói és az akadémikus-tudományos hozzáállás és munka összeegyeztethetőségéről. Végül a zsűri a Kaos Camping formáció különleges performanszára invitálta a hallgatókat, amely során különböző analóg vetítési technikákkal és szokatlan vetítési felületekkel nyújtottak egy rendhagyó vizuális élményt. Minden szakmai program kivétel nélkül izgalmas és egyedülálló volt, ezzel színesítve a fesztivál kínálatát a vetítések mellett.
Ami a versenyprogramot illeti: három szakról sokféle filmmel neveztek, legyen az horror musical, romantikus etűd, gengszterfilm, road movie és fikciós-dokumentumfilm – műfajban, tematikában és stílusban is diverzitás jellemezte az ELTE Szemle válogatását. Ám közös pontot jelentett a hallgatók filmjeiben a mai fiatalok generációs életérzésének ábrázolása és reflexiója. Olyan generációs problémák és élethelyzetek kerültek a nagyvászonra, amelyek átérezhetőek bárki számára, különösen a felnövekedés nehézségeivel küszködő korosztálynak. Az elszakadás, az elveszettség, a lődörgés, a szótlanság, a bizonytalanság és az ezekből adódó, vagy ezeknek kiváltó okaként a magány mint visszatérő motívum jelent meg a rövidfilmekben. Kevés párbeszéd jellemzi a legtöbb alkotást, ugyanis nincs mit mondani, vagy más esetekben nincs kinek mondani azt, ami a szívüket nyomja; a kimondatlan szavak ránehezednek a szereplőkre és a nézőkre egyaránt, érzelmekre helyezve a hangsúlyt cselekmény helyett. Ezáltal a filmek markáns hangulattal bírnak, amelyeket – a zsűri által is kiemelt – remek operatőri munkának köszönhetően látványos képi világ jellemez.
Fotó: Rözge Borisz A BEST OF vetítésére az utolsó nap került sor, mégpedig a Puskin mozi legnagyobb termében. Szerencsésnek mondhatta magát az, akinek sikerült helyet találnia magának a 225 fős Metropolis teremben, ugyanis a hatalmas érdeklődés miatt sokan nem jutottak be a vetítésre. A filmek vetítése előtt köszönetnyilvánítások hangzottak el, és óriási taps fogadta azokat a hallgatókat, akik idejüket és energiájukat nem kímélve létrehozták és megvalósították a fesztivált. Ezután Csuja László a zsűrit képviselve beszédet mondott a versenyprogramról, megjegyezve, hogy rengeteg szakításról szóló, „nyünnyögős” filmet láttak –, ám mint kiderült, ez a téma egy vizsgafeladat volt a hallgatók számára. Végül átadták a fődíjat a legjobb film számára, amely Zseni Márton mesterszakos hallgató diplomafilmje, a Majdnem lett.
A női barátságról szóló Ne nézz a Napba a mindenki számára ismerős balatoni nyár érzését mutatja be két legjobb barátnő (Bukovszky Orsolya és Pigler Emília) kapcsolatának átalakulásán keresztül, amikor a szerelmi bonyodalmak közéjük férkőznek. A film kisrealizmusa a közös nyaralással, a jelenkori divattal és a kisvárosi vidámparki játékkal elevenedik meg, és válik nagyon közelivé bármely fiatal számára. A Magyar Filmszemle kísérleti szekciójába is bekerülő Hazug disznók az álmok is egy disztópikus világot mutat be egy nő (Korom Sára) és egy férfi (Fukui Ryu) kapcsolatán keresztül. Az álomszerű, fekete-fehér film központi eleme a víz, amely összeköti a tiltott halak, a szerelem és a természet motívumát. A gyászt ötvözi keserédes humorral a Mobil Kisállat Hamvasztás, amelyben apja halála után a fiatal főhős (Csizmadia Gergely) átveszi a családi vállalkozás vezetését. A nyakába szakadt munka következtében egy új fejezet nyílik életében, ám folyamatosan a kisállatukat elhamvasztani kívánó, különös emberekkel találkozik, akiknek köszönhetően jellemfejlődésen megy keresztül, és végül felnő. Az elszakadás nehézségeiről szól a Mélyen megvetett ágy is, amely egy leszbikus párkapcsolat érzelmi bonyodalmait ábrázolja realisztikusan és mentális képekkel egyaránt. Ugyan a főhősnők (Büki Flóra és Kicsák Blanka) szakítottak egymással, ám nem tudtak tovább lépni, és egy véletlen összetalálkozás és egy felajánlott fuvar feltépi a múlt sebeit, mely során felbolygatott lélekkel egymásra találnak.
A fődíjat bezsebelő Majdnem időrendfelbontásos narratív szerkezetével, roncsolt képi világával és melankolikus hangulatával egy egész generáció elveszettségét és magatehetlenségét jeleníti meg. Huszonévesek lógnak együtt Pest ikonikus helyszínein, láthatóan jól szórakoznak: beszélgetnek, söröznek, füves cigit adnak körbe és tarot kártyáznak. Ám a felszín alatt szorongásokkal teli drámák zajlanak, amelyekkel a fiatalok egyedül birkóznak meg, mindenki a maga módján: vezetett meditációkat hallgatva, külföldre költözéssel, harminc évvel idősebb férfi mellett keresve vigasztalódást, drogtúladagolással vagy a Margit-hídról való leugrással próbálkoznak. A kiúttalanság társadalmi és privát szinteken is körbe lengi a film szereplőit, akik erről folyamatosan beszélnek, mégsem tesznek ellene semmit. Ebben a közegben bolyong Vili (Nyomárkay Zsigmond) passzív karaktere, aki, mint a tarot kártyán szereplő Akasztott ember, egy más szemszögből kezdi el szemlélni a környezetét és saját életének alakulását. Ennek fókuszában a régi hittan tanárral (Nyakó Júlia) való sorszerű találkozása áll. Vili számára már rég elfeledett emlékeket idéz elő Mariann néni a távoli gyerekkoráról, amikor még képes volt kiállni magáért és vállalni a felelősséget. Vili ezáltal szembesül azzal, hogy felnövése egy ponton félresiklott, bátorság és tettrekészség helyett bénultság jellemzi számára a „legszebb kort”. Csellengése során Vili és a néző erre fokozatosan ráeszmél, viszont feloldása nincs – az élet megy tovább. A nézők ott maradnak a kényelmetlen igazsággal, hogy lehet, hogy mi is ilyenek vagyunk. Ugyanis Zseni Márton filmjének nihilje elgondolkodtató és mélyen átérezhető a mai fiatalok számára, akik közül többen magukra ismerhettek a Majdnem útvesztett szereplőiben.
Fotó: Rözge Borisz Viszont nem az a kérdés, hogy tényleg ilyenek vagyunk-e, hanem hogy ilyenek akarunk -e lenni? A válasz egyértelműen az, hogy nem, és erre a legjobb bizonyíték az ELTE Szemle megvalósulása. Nemcsak rengeteg időt és munkát igényelt a fesztivál megszervezése és kivitelezése, hanem elhivatottságot is aziránt, hogy ezeket a filmeket érdemes levetíteni a nagyközönség számára. A hallgatói filmkészítő műhelyek már önmagában is figyelemreméltóak, de a fiatalok önerejéből létrehozott, páratlan ELTE Szemle méltán kiérdemelte a magyar filmszakma elismerését és a résztvevők szeretetét.
A tavalyi BEST OF vetítés előtt beszédet mondó Kis Hajni rendező az ELTE filmtanszéken működő filmkészítést egy kis védett szigethez hasonlította, ahol gondtalanul kibontakozhatnak az elkötelezett és kreatív hallgatók. Az idei fesztiválon ez az érzet még erősebben tudott jelen lenni. Ugyanis a hallgatók kis közösségekké szerveződnek, alacsony költségvetésből és szívességből felajánlott munkákból készítenek filmeket, amelyek nemcsak teltházas vetítéseket tudtak eredményezni, de rezonálni is tudnak egy egész generáció aktuális élettapasztalataival. Ennek köszönhetően maga a filmkészítés és a filmnézés közösségi élménye hidat tud képezni a felnövés útvesztőjében bolyongó fiatalok számára az ELTE Szemle keretein belül.