Szerző: Mihályi Emese Dorka
November 13. és 15. között ismét megrendezésre került a Magyar Filmtudományi Társaság éves konferenciája, mely immáron hatodik alkalommal adott lehetőséget a kutatók számára a találkozásra és az eszmecserére. Az idei év házigazdája a Szegedi Tudományegyetem Vizuális Kultúra és Irodalomelméleti Tanszéke volt. Az eseménynek a Szegedi Akadémiai Bizottság székháza adott otthont. A konferencia felhívásának központi témája, a Filmes társulások: A film és a társadalmi arra a kérdésre kereste a választ, hogy a film milyen cselekvőképességgel, a társadalom formálásának milyen módjaival rendelkezhet. A három nap során elhangzott előadások e kérdésre adtak lehetséges válaszokat.
A tavalyi évhez hasonlóan idén is több mint negyven tudományos előadást hallgathattak meg a résztvevők, melyeket a szervezők tematikus blokkokra osztottak fel. A magas létszám miatt a hozott témák megvitatására egy újfajta formátumban volt lehetőség: minden előadónak el kellett küldenie előre a prezentációja szövegét vagy tanulmányát, így a konferencián már csak egy rövid ismertetőre volt szükség a vita megkezdése előtt. Ez lehetővé tette, hogy a hangsúly a közönséggel közös diszkusszióra, együtt gondolkodásra helyeződjön. Ahogy azt Füzi Izabella is kiemelte megnyitóbeszédében, a szervezés során legfontosabbnak azt tartották, hogy lehetőséget teremtsenek a találkozásokra és az egymás közötti beszélgetésekre. Ezt segítették elő a székházban tartott közös ebédek és vacsorák, valamint Konkol Máté új filmje, A könyv a mi fegyverünk csütörtök esti – premier előtti – bemutatója és az azt követő közös megvitatása a látottaknak. A pénteki napot pedig az Apertúra folyóirat jubileumának ünneplésével és egy fogadással zártuk.
Jubieumi köszöntő (Fotó: Keskeny András)
A konferencia első szekcióját Bartal Dóra kezdte, aki egy esettanulmányon keresztül – Anyáim története (Dér Asia – Haragonics Sári, 2020) – mutatta be a kortárs magyar dokumentumfilmek depolitizáló tendenciáit és a neoliberális gyártási struktúra érvényesülését. Szíjártó Imre a magyar-délszláv filmes koprodukciók mibenlétéről tartotta előadását, és arról beszélt, miként hatnak a nemzetközi támogatások kiírásaiban szereplő elvárások ezekre az alkotásokra. Paréjné Czoborczy Tamara számadatok alapján arra a kérdésre kereste a választ, hogy a magyar filmiparban a nők és a férfiak aránya mennyiben határozza meg a támogatások kiosztásának alakulását. Kutatásának eredménye rámutatott, hogy a férfiak azért kapnak nagyobb arányban támogatásokat, mert többnyire a döntéshozó pozíciókat is ők töltik be. Sipos Anna a rendszerváltás utáni magyar filmipar szerkezetváltozásának és a nemzetközi minták megjelenésének hatását elemezte a nők érvényesülési lehetőségeinek tekintetében. Végül Emődy Botond tartotta meg az amatőrfilmek cigányreprezentációról szóló előadását, amelyben két film (Hadházy László Cigányfilmjét [1978] és Oláh Imre Köztük élni, szomszédnak lenni! [1982-3]) ábrázolási gyakorlatait vetette össze.
A rövid prezentálások után a vita következett, amelyben a közel egy órás beszélgetés során jól kirajzolódtak a konferencia központi kérdései: mit érthetünk politikai alatt? Mi az egyén viszonya a politikához? Hogyan lehetne a közösségit érvényesíteni egy alapvetően piacorientált filmiparban? E kérdések többször felmerültek a következő napok diszkusszióin is, melyek során hangsúlyos helyet kaptak az egyén és közösség, a személyes és politikai viszonyainak kérdései.
A A kultúripar tárgyai című második szekciónak Csönge Tamás volt az első előadója, aki ludológiai témájú kutatásában arra kereste a választ, hogy a Superliminal (2019) és a Viewfinder (2023), valamint a hozzájuk hasonló videójátékok hogyan kísérlik meg a mozi és televízió révén dominánssá vált lineáris monoperspektívát lerombolni. Csondor Soma az esküvői narratívát működtető romantikus komédiák fogyasztói logikát természetessé tevő tendenciáit elemezte. Vízkeleti Dániel az influenszerjelenséget vizsgálta az ősi hitvilágok alakzatainak és a mozgókép formanyelvének egymásra gyakorolt hatásain keresztül. Gaján Éva előadása a szentendrei Vajda Lajos Stúdió történetéről szólt. Központi kérdése volt, hogy miként maradhatott fenn a képzőművészcsoport a „három T” idején. A diszkusszió során az esküvői filmek (ön)kizsákmányoló, kapitalista logikájáról és az említett videójátékok kritikai potenciáljáról esett szó. A viták a reels-videók kapcsán azok sajátos formanyelvét próbálták meg felderíteni, és arra keresték a választ, hogy egy új szubkultúra darabjaiként értelmezhetők-e az új hitvilágokat megjelenítő videók.
A két délutáni szekció után a Roosevelt téri Halászcsárdában közösen költöttünk el egy halászleves vacsorát. Itt lehetőség nyílt elvegyülni és régen látott ismerősökkel beszélgetni. A kötetlen beszélgetést a Grand Café-ban lehetett folytatni, ahol az est folyamán sor került Konkol Máté filmjének vetítésére. A könyv a mi fegyverünk a szakkollégiumi mozgalom egyik intézményének egy napját mutatja be frissen felvett tagok szemszögéből. A film ötvözi a fikciós és dokumentarista elemeket: a két főszereplőn, Noémin (Szőke Abigél) és Péteren (Katona Péter Dániel) kívül minden résztvevő saját magát alakította, így lehetőséget teremtve az improvizációs, közösségi filmezésre. A filmben egyszerre jelent meg a szakkollégiumi mozgalommal szembeni elvtársi kritikusság és a mozgalom utópikus, emancipatorikus jellege. A vetítést követően egy nyitott diszkusszió keretein belül volt lehetőség megvitatni a filmmel kapcsolatos kérdéseket, észrevételeket és kritikákat.
A pénteki nap első szekcióját Gyenge Zsolt kezdte meg előadásával, amelyben a filmnézés és moziba járás eltérő gyakorlatait elemezte. Arra a kérdésre kereste a választ, hogy milyen következményekkel járhat a mozitermi befogadás apparátusának a megbontása. Makádi Maya azt vizsgálta, hogy a rave-esztétikában hogyan vállhat a háttérvetítés új közösségi és érzékelési formák létrehozójává. Keskeny András a Fekete doboz és az Infermentál nevű audiovizuális magazinok eltérő forgalmazási technikáját elemezte előadásában. Tóth Zoltán János pedig a Netflix-hez hasonló streamingszolgáltatók brandépítési gyakorlatait mutatta be. A szekció Borbás Davidnak a mozgókép művészeti, ipari és társadalmi formájának eltérő szerepeiről és cselekvőségeiről szóló előadásával zárult. A diszkusszió során a mozi magaskultúrává válásáról és az otthoni, individuális filmfogyasztás – a streamingszolgáltatások hatására való – előretöréséről beszélgettek a résztvevők. Ezen kívül szó esett még a rave partik háttérvetítésének egyszeriségéről és eseményszerűségéről, valamint arról, hogy ezen esztétikai logika miért tud ráerősíteni a szubjektum feloldódására a közösségben.
A Társadalmi és intézményi körképek nevű szekciót Sághy Miklós kezdte, aki Móricz Zsigmond Árvácska című regényének és filmes adaptációjának – Árvácska (Ranódy László, 1976) – komparatív elemzését adta. Hegedüs Ferenc előadásában visszautalt a tavalyi konferencia Háromezer számozott darab kerekasztal-beszélgetésén az identitáspolitika kapcsán kibontakozott vitára. Javaslattétele alapján az identitáspolitika diskurzusa helyett előremutatóbb a brit kultúrakutató, Mark Fisher által megalkotott csoporttudat fogalmát használni a kisebbségek elnyomását bemutató filmek kapcsán. Stőhr Lóránt és Győri Zsolt mindketten az Orbán-rendszer filmjeivel foglalkoztak előadásaikban. Stőhr a kortárs magyar filmek családreprezentációjának, Győri pedig a vidék-város dichotómia reprezentációjának kérdéséről beszélt. A diszkusszión többek között szó esett Móricz regényének mai aktualitásáról, a férfi szerepek kortárs filmekben megjelenő kríziseiről, valamint a csoporttudat kialakításának lehetőségeiről.
A Filmtudományi Társaság éves közgyűlését és egy közös ebédet követően a konferencia programja egy kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott a Magyarázat mindenre (Reisz Gábor, 2023) című film kapcsán. Elsőként a felkért előadók vázolták álláspontjaikat, majd ezt követően a hallgatóság is megoszthatta gondolatait egymással. Szíjártó Imre a magyar filmtörténetben helyezte el Reisz filmjét az eszmefilm hagyományában. Kovács András Bálint értelmezésében azt hangsúlyozta, hogy a film a politikáról és történelemről szóló racionális vita eltűnéséről szólt. Meglátása szerint a történelem és a történelmi narratívák értelmezhetetlensége okán nem tudta megtanulni a filmben Ábel (Adonyi-Walsh Gáspár) az érettségi vonatkozó tételeit, hisz a történelem egy érthetetlen, gyűlölet szítására szolgáló eszközzé vált. András Csaba egy meghatározó kortárs hazai filmes tendencia megjelenését azonosította a filmben, amit posztpolitikai naturalizmusnak nevezett. Meglátása szerint a tendenciába illeszkedő filmekben – Magyarázat mindenre, Fekete pont (Szimler Bálint, 2024), Elfogy a levegő (Moldovai Katalin, 2023) – a társadalmi és politikai helyzetek személyes aspektusai domborodnak ki és a nyilvánosság számára ismerős, középosztályi perspektíva a dominál. Füzi Izabella előadásában Bruno Latour hálózatelméletének fogalmait alkalmazta Reisz filmjére és azt mutatta be, hogy miként helyezhető át a film értelmezésének súlypontja a jelentésképzésről a cselekvés hálózataira. Az előadásokat követő diszkusszión elsősorban a történelemből való kilépés lehetőségeiről és a reprezentációs logikától való megszabadulás esélyeiről esett szó.
A pénteki nap utolsó programjai az Apertúra jubileumi születésnapjának ünnepléséhez kapcsolódtak. Először egy kisfilmet vetítettek le az Apertúra történetéről, majd Füzi Izabella mondott ünnepi beszédet, melyben kiemelte a folyóirat köré szerveződött – szerkesztőkből és szerzőkből álló – közösség elhivatottságát és kitartó munkáját. A folyóirat fennállásának huszadik évfordulója alkalmából a konferencián résztvevők egy nyomtatott Apertúra különszámot kaptak, amelyben, többek között megjelentek a Magyarázat mindenre kerekasztal szövegei is. A folyóirat-kultúra és a bölcsészet jövőjéről szóló kerekasztal-beszélgetéssel zárult az ünneplés, amelyen Földváry Kinga, Kovács András Bálint, Müllner András, Sávai-Matuska Ágnes és Török Ervin vett részt. A konferencia második napját fogadással zártuk, amely során ismét lehetőség nyílt a kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre.
Jubileuimi szám kiosztása (Fotó: Keskeny András)
A szombati nap az Identitások kötelékében című szekcióval kezdődött, melynek első előadója Király Hajnal volt, aki a kortárs európai film egyik alműfajáról, az iskolafilmekről beszélt. Az adott alkotások konfliktusaiban valamely fél – általában a gyerek – alulreprezentálását vizsgálta, valamint azt, hogy ez a hiány, hogyan keretezi újra a film értelmezését. Tóth-Gyóllai Orsolya a mozaikcsaládok amatőrfilmekben való megjelenéséről tartotta előadását, amelyhez esettanulmány gyanánt saját, Nem úgy van az fiam című videóját mutatta be. Csapó Áron Sebestyén az eXistenZ (David Cronenberg, 1999) és a Különválás (Ben Stiller, Aoife McArdle, 2022-) munkahelykommentárjainak összehasonlításáról tartotta előadását. Végül Mihályi Emese Dorka a Petőfi’73 (Kardos Ferenc, 1973) közösségi cselekvés és a képzelet formálására tett kísérleteinek elemzésével a film emancipatorikus potenciálját értelmezte. A diszkusszió alatt ismét szóba került az előző napi Magyarázat mindenre kerekasztal néhány kérdése, például, hogy mennyire tekinthető alapvetésnek a pedagógia és politika szerkezeti hasonlósága az iskolafilmekben és hogy e filmekben mit is érthetünk politika alatt.
A konferencia hetedik szekcióját Kérchy Vera kezdte, aki a Tár (Todd Field, 2022) és a Vadászat után (Luca Guadagnino, 2025) című filmek recepcióján keresztül elemezte a kortárs kultúrharc woke és cancel culture által meghatározott gyakorlatait. Szentpétery Vanda Léda előadásában a magyar női játékfilmes vágókra helyezte a hangsúlyt. Az ő létszámuknak csökkenését próbálta meg összekötni az 1990-es években végbement technológiai fejlődéssel és a magyar filmipar intézményes átalakulásával. Kenderes Panna saját home videóján keresztül mutatta be a Star Wars rajongói szubkultúrát és az ebben megjelenő fiatal szereplehetőségeit. Agócs Boróka pedig nagypapájának kézikamerás felvételeit elemezte feminista szempontból. A diszkusszió során leginkább arról esett szó, hogy mekkora presztízse lehetett anno a női vágók munkájának, továbbá, hogy létezik-e olyan, hogy „női vágás”. Ezen kívül felmerült az a kérdés is, hogy amatőrfilmekben mennyire feltűnő a különbség férfi és női filmezés között.
Az utolsó szekcióban Mediális társulások témában hallhattunk előadásokat. Müllner András az antropológiai megközelítésű, néprajzi filmekben a forrásközösség és a néprajzosok közötti kommunikációs hibákról tartotta előadását. A probléma szemléltetéséhez Boglár Lajos A bödönhajó (1964) című filmjét mutatta be. Ignácz Barbara arra a kérdésre kereste a választ, hogy a történelmi újrajátszások mennyire tekinthetők a filmi autentikus történelemábrázolás egyetlen lehetséges útjának. Simor Kamilla Forgács Péter A fekete kutya – Történetek a spanyol polgárháborúból (2005) című filmje kapcsán elemezte, hogy az intermediális újrarendezés gyakorlata hogyan alakít ki a befogadóban egyfajta reflexív érzékiséget. Lichter Péter előadásában saját 2025-ös filmjén keresztül – Being Here, Dreaming There – mutatta be, hogy az eredeti Super 8-as filmre felvett found footage alkotás VR-szerű átalakítása miként értelmezhető egy olyan radikális újrafilmezésként, amely újratermeli a múlt jelenidejűségét. A szekció zárásaként G. Horváth Mihály a korai lettrista filmezés két, a politikai esztétikájuk szempontjából fontos fogalmát, a médiaidegenséget és a kívülállóságot elemezte. Az előadások után a legtöbb kérdés az újrajátszás játékfilmhez – kifejezetten a történelmi film műfajához – való viszonyára irányult, valamint, hogy lehetséges-e kritikai újrajátszás. Szóba került még Forgács Péter és Bódy Gábor filmezési gyakorlatának egymáshoz való viszonya.
Kerekasztal-beszélgetés (Fotó: Keskeny András)
A háromnapos konferencia jó betekintést nyújtott abba, hogy jelenleg milyen – a jelenünkre is kiható – kérdések és problémák foglalkoztatják a hazai filmtudósokat. Az előadásokat követő diszkussziók és kávészünetek pedig a felvetett problémák megvitatására és továbbgondolására adtak lehetőséget. Az idei rendezvényen a film és társadalmi viszonyának sokféle értelmezési lehetősége bontakozott ki, amelyek újbóli megtárgyalására a jövő évi konferencia adhat majd terepet.