Grace Margaret Mulligan kutyavilága
Grace – báj, kellem, kecsesség, grácia; kegy, jóindulat; [isteni] kegyelem, malaszt; kegyelem, megkegyelmezés. Grace Margaret Mulligan (Nicole Kidman) mindezen főnevek megtestesülésének ígéretével érkezik – talán nem blaszfémia igen konkrét helymeghatározásként érteni, hogy – az isten háta mögé (Dogville talán nem is annyira rejtett ellenpontja Godville, amit – „God’s will”-ként, Isten akarataként is értelmezhetünk) Lars von Trier 2003-as, Dogville című filmjében. Sokáig valóban megtestesíti mindezen fogalmakat, ám egyre inkább profanizálódik, megalázkodik, bája, kelleme, kecsessége elvész, csak jóindulata marad talán egy kis ideig. A film végére azonban Grace önnön ellentéte lesz, arcvonásai megkeményednek, a kegyelem legapróbb jele sem lelhető az arcán és a tekintetében. Kísértetiessé válik, hiszen – bár a néző ezt a pillanatot várta egész idő alatt – mindazt eldobja, ami addig definiálta számunkra, ha úgy tetszik „anti-grace”-ként, valamiféle von trieri Unheimlich-ként vet véget mindennek. A kérdés tehát nem fekete vagy fehér, hanem sokkal összetettebb és árnyaltabb, hiszen a „két” Grace nem csupán izomorf, de e kettősség együttes jelenléte éppen akkor válik nyilvánvalóvá, amikor egyrészt Dogville lakossága megszűnik létezni, másrészt a sematikus-absztrakt két dimenzió egy újabbal bővül...
