A modern mítoszként definiált westernzsáner azt a történelmi űrt tölti ki, ami a fiatal Egyesült Államok rövid múltjához kapcsolódik. Vagyis a műfaj klasszikus darabjai a mozi által teremtett széles közönség felé egységes nemzeti és kulturális identitást közvetítenek. Ahogy arról Stuart Hall ír: a nemzeti és kulturális identitás egységéről alkotott kép a XX. század folyamán egyre inkább átalakulóban van. Ennek hátterében többféle folyamat áll, mint például a kultúrák közti mobilitás megnövekedése vagy az adott társadalomban létező elnyomott csoportokat képviselő mozgalmak színre lepése.
Az ötvenes–hatvanas évek Amerikájában és Hollywoodjában is ilyen erjedési folyamatok következményeként változott meg a társadalom, a filmipar és így a filmek arculata is. A vietnami háború, a polgárjogi mozgalmak, a nők mozgalmai, az ellenkultúra stb. mind felszabdalták az addigi egységes nemzeti és kulturális identitást, és különféle alternatívát kínáltak az egyén számára, mellyel megmenekülhet az „establishment” által közvetített és hamissá vált önazonosság elől.
A tanulmány szerzője szerint a western és a kulturális identitás szoros kapcsolata arra enged következtetni, hogy az úgynevezett „revizionista western” színre lépésében jelentős szerepet vállalt a Hollywoodi Reneszánsz európai modernista hatásösszefüggése mellett az egységes önazonosság egyre inkább elmélyülő válsága is. A hatvanas–hetvenes évek új perspektívájú vadnyugati filmjeiben megjelenő antihősfigurák a „nemzetből” az alternatív közösségekhez csatlakozó egyén reprezentánsai.
