Már a Metropolis beindításakor fontosnak tartottuk, hogy folyóiratunkban rendezők mellett más területeket, más alkotói életműveket is bemutassunk. A magyar operatőrökről szóló összeállítást éppen azért már régóta terveztük. Az előkészületek során rájöttünk, hogy az anyag bőven kitölt egy teljes számot. Így hát, miközben összeállításunkban igyekszünk bemutatni az elmúlt évtizedek legfontosabb magyar operatőreit, tudjuk, hogy a kimaradt alkotók listája legalább olyan hosszú, mint azoké, akikről pályaképet vagy portrét közlünk.
Az a tény, hogy a „magyar operatőri iskola” világviszonylatban is kiemelkedő, a hazai filmes szaksajtó régóta és gyakran ismételt állítása. Mégis aránylag kevés olyan munkával, elemzéssel vagy tanulmánnyal találkoztunk, amely érdemben tárgyalná egy-egy operatőr stílusát, életművét. Csala Károly majd két évtizeddel ezelőtt megjelent operatőr-portréi azóta is a ritka kivételek közé tartoznak. Az ő elemzései mellett két interjú-sorozat próbálta átfogni a magyar operatőrök munkáját. Szilágyi Gábor életút-interjúi kéziratban a Magyar Nemzeti Filmarchívum Könyvtárában találhatók, szerkesztett változatban a Filmspirál elmúlt években megjelent számaiban olvashatók. Muhi Klára pedig a Duna Televízió, illetve a Szellemkép folyóirat számára készített az elmúlt évtizedben operatőr-portrékat.
A magyar filmkritika (valószínűleg nem függetlenül a szerzői film elméletének hatásától) erősen rendező-központú. Az írások szinte kizárólag a rendező személyére és a „rendezésre” koncentrálnak, ezért az elemzések gyakran olyan mozzanatokat és megoldásokat is a rendezőnek tulajdonítanak, amelyek nem kizárólag (vagy egyáltalán nem) a rendezői alkotómunka eredményei. Természetesen nem tökéletesen elválasztható, hogy egy film látványvilágában mi a rendező és mi az operatőri vagy díszlettervezői munka eredménye, hiszen ez nagymértékben az adott alkotókon, valamint a forgatási szisztémán múlik. Éppen az amerikai, hollywoodi rendszerhez képest szokás kiemelni, hogy az európai, „szerzői” filmes rendszerben az operatőrnek nagyobb mozgástere van. A magyar operatőri iskolával kapcsolatban gyakran használt dramaturg-operatőr kifejezés is pontosan arra utal, hogy az operatőröknek nem pusztán a film látványvilágának, hanem a történetmesélés, az elbeszélés módjának és stílusának megteremtésében is kitüntetett szerepük van.
Természetesen nem gondoljuk, hogy a Metropolis operatőr-száma minden tekintetben át tudja fogni a magyar operatőrök tevékenységét és munkásságát. Bízunk azonban abban, hogy összeállításunk nem pusztán operatőr-portrék sorozataként, hanem az elmúlt évtizedek magyar filmtörténetének sajátos fejezeteként, metszeteként is olvasható lesz.
A Szerkesztők
