Gervai András: A tanúk. Film-történelem.
Budapest: Saxum, 2004.
Napjainkban a feltárások, a leleplezések és a szembesítések korszakát éljük. Tizenhét évvel a rendszerváltás után még mindig embert próbáló tudományos feladat a Rákosi-, illetve a Kádár-korszak sajátosságainak megmutatása, több nézőpontú, különböző területekre kiterjedő, elemző bemutatása. Különösen így van ez egy olyan totális művészet esetében, mint a film, a mozgókép, amely tömegeket befolyásol, ízlésvilágot, véleményt, látásmódot formál, ugyanakkor ezáltal a manipuláció eszköze is lehet. Nem kisebb feladatra vállalkozott Gervai András könyvének elkészítésekor, mint a korszak magyar filmtörténetének sajátos nézőpontú bemutatására, film és politika viszonyának feltárására, a filmcenzúra működési mechanizmusainak szemléltetésére, filmes alkotókkal készített interjúk, illetve levéltári dokumentumok segítségével. Gervai filmrendezőkkel (Jancsó Miklós, Kovács András, Makk Károly, Herskó János, Bacsó Péter, Mészáros Márta, Gyarmathy Lívia, Gaál István, Ember Judit, Gazdag Gyula, Almási Tamás), forgatókönyvíró-dramaturggal (Kertész Ákos), illetve egykori filmfőigazgatókkal (dr. Papp Sándor, Szabó B. István, Kőhalmi Ferenc) készített interjúkat, a kötet végén emellett közread egy korszakidéző, illusztráló dokumentumgyűjteményt is...
