Születésnapi lapszámot tart kezében az olvasó. Két évfordulóról is szeretnénk megemlékezni vele. Éppen tíz éve, hogy lapunk alapító szerkesztői – akkor még filmszakos egyetemisták – elhatározták egy magyar nyelvű, filmelmélettel és filmtörténettel foglalkozó, tudományos igényű folyóirat megalapítását. A szerkesztőség azóta többször változott és bővült, a koncepció azonban változatlan maradt, és a folyóirat sikerét és hasznosságát talán az bizonyítja legjobban, hogy ma már részben az alapítók volt tanítványai és a lap korábbi olvasói szerkesztik a Metropolist. Nagy örömünkre szolgál, hogy ez a jubileum éppen egybeesik egy másik évfordulóval: nyolcvan éve annak, hogy Fritz Lang elkészítette a lapunk névadójául szolgáló filmet. Ez a kettős évforduló kínál lehetőséget arra, hogy jelentőségéhez mérten, számos aspektusból mutassuk be a filmtörténetben vitathatatlanul mérföldkőnek számító, a kutatásokat ma is ösztönző filmet – a Metropolistól megszokott elméleti és történeti alapossággal és széleskörű kérdésfelvetésekkel.
E számunk a Psycho-analízisek (2004/1. szám) összeállításunkkal rokon, amennyiben az itt olvasható tanulmányok alapvetően mind egy bizonyos filmre fókuszálnak, ugyanakkor a megközelítések igen széles skálát rajzolnak fel, teret adva számos filmelméleti irányzat érvényesülésének. A filmről szóló tanulmányok sokfélesége azt mutatja, hogy a Metropolis időtálló, sokféle értelmezésre nyitott mű; olyan alkotás, amely nyolcvan év elteltével is újabb kérdésfelvetésekre ösztönzi a kutatókat. Részletes tárgyalása tehát – a Psychóéhoz hasonlóan – szorosan összefonódik a film médiumáról való általános gondolkodással, recepciótörténetében nyomon követhető a filmelméletek alakulása, tetten érhető az értelmezési lehetőségek sokfélesége és a korszellem mindenkori alakulása is.
Összeállításunk nyitószövege e remekmű hányattatott sorsát tárja fel. Martin Koerber, a film restaurálási munkáiban részt vevő filmtörténész írása nemcsak az eredeti változat helyreállításának folyamatát írja le, de ennek kapcsán kiderül az is, miért és hogyan csonkították meg a maga korában a forgalmazók Fritz Lang alkotását, hányféle változata létezett, és hogyan próbálta meg az utókor több kísérlet során helyreállítani az eredeti művet. Az írás egyben a restaurálási folyamat érdekes dokumentuma – a filmtörténészi munka olyan aspektusa ez, mely fontos szerepet játszik a filmtörténetben, ám amelynek műhelytitkairól lapunk eddig még nem közölt tanulmányt.
Ezt követően különböző változatokat mutatunk be a film értelmezési lehetőségeire. Matthew Biro tanulmánya a korabeli kulturális folyamatok közegében helyezi el a filmet, elsősorban a technika ábrázolásának kérdését állítva a középpontba. Bemutatja, milyen előzményeit találhatjuk meg a film technikaképének a húszas évek irodalmi és képzőművészeti alkotásaiban, elsősorban a dadaista fotómontázsokban, és részletesen tárgyalja a kor ambivalens viszonyulását a technika csodájához és szörnyetegéhez, mely képzet Lang filmjében is visszhangra talált. Andreas Huyssen arra tesz kísérletet, hogy a filmnek az értelmezések nagy részében általában mellékesnek tekintett, rejtett tartalmait hozza felszínre. Írása arra hívja fel a figyelmet, hogy a filmben központi szerepet játszó gépnő figurája nemcsak a technika ábrázolásának szempontjából fontos, hanem sikerében fontos szerepet kap a benne kódolt szexuális és társadalmi üzenet is. R. L. Rutsky tanulmánya részben Huyssen cikkéből kiindulva a technika és a nemiség összekapcsolódását elemzi a filmben, pszichoanalitikus megközelítése a női és férfi princípium, valamint a technikaközpontú modernitás és spirituálisabb, hagyományos életforma ellentétét vizsgálja részletesen. J. P. Telotte a science fiction-filmekre jellemző csábító látványt teszi meg kutatása tárgyává, és azt elemzi, hogy a Metropolis esetében a nézőt elbűvölő fantasztikus látvány mellett mely motívumokban, cselekményelemekben tematizálódik a csábítás. Peter Dolgenos írása ideológiakritikai alapon közelíti meg a filmet. Egy Fritz Langról kerengő történet kapcsán arra a kérdésre keresi a választ, hogy a film mely elemei lehettek annyira vonzóak Hitler és Goebbels számára, hogy annak megtekintése után kulcspozíciót ajánljanak fel a rendezőnek a náci filmgyártásban. Az összeállítást záró írásban Varga Zoltán a Metropolis hatástörténetét vizsgálja: olyan filmeket sorakoztat fel a kortárs amerikai filmkultúrából, melyekben direkt utalásként vagy kevésbé közvetlen módon mutatható ki e filmtörténeti alapmű hatása.
A szerkesztők
